Nyelvünkben a legujabb eredmények szerint (Munkácsi, Nyelvtudományi Közlöny XX 467. s k ) legközelebről a votják busturgan («házi manó, kobold, mely álom idején megnyomkodja az embereket, annak pedig, akit szeret, összekuszálja a haját és szakállát») szóval rokon és alighanem csuvas-török eredetü szó. Tehát eredetileg a néphit azon démoni alakja, mely Lidérc és Szivmátra (l. o.) néven is szerepel, mint az álomban érzett fojtogató nyomás (B.-nyomás. Alpdrücken, cauchemar) okozója. Ez alapjelentéséből azonban tetemesen tágabb értelmüvé fejlődött s utóbb a legkülönbözőbb pogány vallások és a föléjök helyezkedett kereszténység démonologiájának keveredésében létrejött azon néphitbeli alakot jelentette és jelenti ma is, amely valamely természfölötti (eredetileg nem éppen okvetetlen rossz és ártó) hatalommal való szövetsége (később a keresztény tan szerint kizárólag az ördöggel való cimborasága) alapján mindenféle varázslásra, bűbájos mesterségre képes. Ily tág és határozatlanabb értelmében véve a B.-hit minden nép és kor mitologiájában kimutatható, de a varázslás általánosabb fogalma alá tartozván, célszerübben a Varázs szó alatt tárgyalható. Szorosabb és a keresztény dogmatikai rendszerbe iktatott értelme szerint B. az, aki az ördöggel szövetkezve gyakorolja kárhozatos varázsló mesterségét, s ezért a saját és mások lelki üdve érdekében vallási, majd utóbb az ennek támogatására siető világi fenyíték alá is vonandó. A népies (etnikus) alapu B.-hit ókori ismertebb alakjaitól kezdve le napjainkig s mindenütt a föld kerekségén ugyanazon főbb vonásokat mutatja, amelyek mind a varázslás alapjául szolgáló közös képzetével függnek össze. Ugyanez áll a B.-ok ártó hatása ellen való védekezés eszközeiről is, amennyiben azok nem kizárólag egyháziak, vagy legalább nem ilyenek is egyuttal. E vonások felötlő egyezését mutatják s másrészt a B.-hit számos elemére is élénk világot vetnek maguk azon szavak is, melyek, hogy csak az ismertebb európai nyelvek körében maradjunk, ezekben a B. fogalmát jelzik. Ilyenek a latin strix (később striga is), mely a mi boszorkány szavunk eredeti jelentésével rokon képzeten alapul, t. i. azon, hogy a B. valami éjjeli álom-zavaró vampir-féle démon amely az alvók vérét szívja, erejét elveszi. Ezzel érintkezik az incubus (incubo) a ez ennek párjául alkotott succuba, melyek az alvókkal fajtalankodó him- és nőnemü démonok s még később is nagy szerepet játszanak a középkori és az ujkor elején napirenden volt boszorkánypörökben. A B. általános ártó és «rontó» hatását fejezi ki a maleficus (malefica) és méregkeverő mesterségét a vele váltakozó venefica. |